dec
24

„...48 órányi keserves virrasztás és fájdalmas emlékezés után a legmélyebb álomba zuhantam. Alighogy megízleltem édességét, máris az asztrális régiókban találtam magam: megpillantottam a titokzatos láncot, mely a földet az egekkel egybefűzi. Ahogy egyre magasabbra nyúlt, úgy rajzolódott ki mind világosabban: a legfelső láncszemek, melyeket szemem még kivehetett, a végtelenben, a világok sorsát irányító döntőbíró örök birodalmában folytatódtak. Az égi harmónia, mely elragadtatásba ejtette lelkemet, a lehető legnagyobb ellentétben állt a halandók zűrzavaros cselekedeteivel és indulataival. Kétségtelenül ez az a hely, ahol lelkeink megszabadulnak a földi létben őket gyötrő vágyaktól és szenvedélyektől, ahol többé nem férkőzhet hozzájuk más érzelem, mint az öröm, ahol egyesülnek és feloldódnak a halhatatlan „ Egység ” keblén.
Mi meg nem adatott az emberi nemnek – kiálltottam fel -, azáltal, hogy az Őt elérő első láncszemhez kapcsolódhat! Nemsokára, ahogy valamennyi Hold alatti élőlény fölött lebegtem, láttam felgőzölögni legtitkosabb gondolataikat, érzelmeiket, vágyaikat, kívánságaikat. Bensőjük megannyi rezdülésének természete és iránya szerint előre megsejtettem a szükségszerű végkifejletet. Ily módon tehát, szóltam magamhoz, mindaz, amit a mindennapi ember az én jóstehetségemnek tulajdonít, nem más, mint többé-kevésbé világos kinyilatkoztatás a rá váró Sorsról, melyet ő maga készít elő.
Hűséges tanítványaim, úgy bízom rátok utolsó gondolataimat, mint fáklyát, mellyel megvilágíthatjátok magatok előtt a homályos és zegzugos ösvényt, mely a jövő felfedezéséhez vezet. Mondjátok meg nekem szabad értelmetek teljes birtokában: vajon soha nem éreztétek-e meg, milyen hatással van az akarat működése gondolataitokra, vagy más szóval, vajon míg gondolataitokat egy felfedezni kívánt igazságról való elmélkedésre összpontosítottátok, nem éreztétek-e meg valamilyen meghatározatlan esemény bekövetkeztét?... Én egész lényemet eme intuíciós képesség gyakorlásának szenteltem, mely csak az állhatatos lélek fáradozása révén szerezhető meg, s melyet soha át nem adhatok. Ennél világosabban nem beszélhetek tudományom titkairól: meg kell elégednetek azzal, hogy megkaptátok hozzá a kulcsokat...”

M.A. Lenormand

Részlet Mile Lenormand: Souvenirs prophetique d'une sybille című könyvéből

süti beállítások módosítása